A Punnany Massif zenekar az elmúlt évtizedben egy egész országgal megszerettette azt az egyedi recept alapján kikevert hangzásvilágot, ami a kezdetekben bizonyos bennfentes pécsi berkeken, illetve az ország haladóbb felfogású hiphop-undergroundján kívül nem sokaknak esett le. Mára a hazai zenei élet egyik legnépszerűbb, meghatározó áramlatává vált ez, az eredetileg egzotikusnak számító mixtúra, az élő hangszerekre, zenekarra épülő, magyarul előadott, funk-rockot, népzenét, elektronikát ötvöző Hip-Pop.

Az idei évet egyfajta alkotói szabadságnak tudták be a Punnany srácok, 3 év után kihoztak egy új lemezt, limitált számú fesztiválfellépést vállaltak, visszafordultak a stúdió felé. Befelé. Ennek a folyamatnak a lezárása ez az akusztik turné, amelyben a jól ismert kedvencek elemeikre szedett, új köntösbe bújtatott és újra összerakott változataira, soha nem halott (talán nem is létező..?), látszólag önkéntelenül összeálló új kompozíciókra, a Punnany-hangzás talán eddigi legőszintébb kifejezésére lehet számítani. De még jobb, ha otthon hagyjuk az elvárásainkat, és rábízzuk magunkat a zenekarra, és ezt most együtt éljük át.