FRIDA FIESTAS 2. Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea közös kiállítása Művészetek Háza / Csikász Galéria

Frida Kahlo idén lenne 110 éves, mivel 1907. július 6-án született Mexikóban, bár később 1910-et jelölte meg születési idejének a mexikói forradalom tiszteletére. Frida Kahlo igazán az 1925-ös buszbalesete utáni lábadozása során, ágyban fekve kezdett festeni. Maga sem gondolta volna, hogy személyes habitusa, és sajátos festői világa nemcsak, hogy mások érdeklődésére is számot tart, hanem nagy hatással lesz a következő korokra.

Az évfordulót két olyan kortárs művész kiállításával ünnepeljük, akiknek a munkásságára nagy hatással volt Frida Kahlo testi hibáit, fájdalmait vállaló karakteres festészete, mely a női testtel kapcsolatos tabutémákat is megjeleníti. A mi kultúránkban inkább elrejtjük fájdalmainkat, így Frida Kahlo vallomásos naplóképei reveláció számba mentek.

Fajgerné Dudás Andrea 16 évesen döntötte el, hogy festőművész lesz, ekkor ismerkedett meg Frida Kahlo művészetével. Lenyűgözték az önarcképei és a róla készült fotók, melyeken az összenőtt sűrű szemöldökét és bajszát is felvállalva ábrázolta önmagát. Ez nagyon fontos volt akkor számára, szabadságot adott neki, hiszen ő maga sem felelt meg a társadalom által diktált divatnak. Például neki is összenőtt a szemöldöke, amit nem szedett; a környezetét zavarta, őt viszont nem és Frida kapcsán még büszkén is viselte. Mikor a 2002-es Frida című filmmel Frida Kahlo még közismertebb lett, akkor egy időre szakított a témával. Később egyetemistaként újra visszatért hozzá, amikor Drozdik Orsolyánál elkezdte tudatosan kutatni a festőnőket az 1500-as évektől az 1950-es évekig. Természetesen Frida újra előkerült, bár festményei már régen beépültek a tudatalattijába, sokszor újra felvillantak és inspirálták.

Boros Violát Frida Kahlo testi és lelki fájdalmának nyílt felvállalása inspirálta, amit a mi kultúránk inkább elrejteni szokott. Vonzó számára, hogy erős karakter, könyörtelenül őszinte, mer beteg és csúnya lenni, és mindezek mellett mégis süt belőle a szexualitás.

Mindkét művész számára izgalmas az ambivalens viszony, ahogy Frida a férjéhez viszonyul. Különösen megkapó a szürrealista képi világ, bár ő nem tartotta magát szürrealistának, André Breton lelkesedett a munkáiért. Elmondása szerint csak a saját életét festette meg, ellentétben a szürrealistákkal, akik az álmaikat festik meg. Boros Viola számára a mexikói egzotikus növény- és állatvilág, a képek népies naiv karaktere, a tiszta, erős színhasználat is közrejátszott abban, hogy számos képe ne csak látványában, szellemiségében utaljon a mexikói festőre, hanem rendszeresen meg is jelenjen a képein. Ebben eltér a két kiállító művész viszonya Frida Kahlótól.

A fájdalmainak megörökítése, a testi hibák felvállalása meghatározó mindkettőjük esetében, nem véletlenül a Megsebzett szarvas című képe mindkettőjük szerint Frida egyik legszebb festménye, amikor szarvas testtel ábrázolja magát telelőtt nyilakkal szebb, metaforikusabb festményt nem is készíthetett volna, melyben minden benne van. A kiállításon régebbi Frida inspirálta művek mellett egészen új munkákkal mutatkozik be a két alkotó.

A kiállítás első változatát Szombathelyen láthatta a közönség, ahol nagy sikert aratott. A másfajta terekből adódóan a művek közti kapcsolódási pontok és hangsúlyok is változnak a Csikász Galériában látható tárlaton.