Borkovics Péter üvegszobrainál gyakran kapnak szerepet a természetben előforduló formák és minták, valamint az üveg és a fény kapcsolata. A művész azt vizsgálja, hogy a teremtő erők a természetben hogyan kapcsolódnak össze az üveg különleges tulajdonságaival. A kívül sima felületű tárgyak titokzatos rétegeket zárnak magukba. A különböző rétegek a megvilágítás hatására nyerik el végső formájukat és válnak igazán láthatóvá.
Bullás József a figurális festészettől jutott el az optikai művészetig. Képeire jellemző a különböző motívumok (hullám, rács, négyzetháló, kör) ismétlése. Az ecsettel felvitt színsávokra gyakran hengerrel fest, majd akár kézzel vagy ecsettel dolgozza tovább a motívumokat. A rétegek egymásra helyezésével a képek illuzionisztikus hatást váltanak ki, mely a nézőt kibillenti komfortzónájából. Képeinek címei legtöbbször számokból állnak, melyek szintén arra késztetik a nézőt, hogy átadja magát a meditatív szemlélődésnek és elmélyedésnek.
A két művészeti ág találkozása - üveg és festészet - izgalmas párbeszédet eredményez, ahol kiderül, hogy mindkét oldalon nagy szerepe van a fénynek, a végtelennek és az optikai hatásnak. A három együttesen eredményezi, hogy az egy térben kiállított üvegszobrok és a többdimenziós hatást keltő, szinte vibráló festmények egy teljesen új, nemcsak művészeti szempontból érdekes, de akár a pszichológia vagy a filozófia oldaláról is meglepő összefüggések feltárására adnak lehetőséget.
A két alkotónak soha nem volt még közös kiállítása, Borkovics Péter pedig közel 15 éve nem mutatkozott be magyarországi tárlaton, ezért egy különösen figyelemre méltó kísérlet elé nézünk.

A járványhelyzetre való tekintettel a tárlatvezetés kivetítőn is követhető az udvaron, a beszélgetést is szabadtéren tarjuk.

Közreműködik a Gizella Nőikar

A kiállítást támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.