Alkotói munkásságában, művészi lelkületében jelen van a Szentírás, jelen van a magyar történelem, az európaiság, a magyarság és a kereszténység.

A veszprémi Gizella Napok idei rendezvényei sorában előkelő helyet foglal el Madarassy István ötvös-szobrászművész „Tűz és láng által” című tárlata a Szent Imre Piarista és helyőrségi templomban a várban.
A művész „reneszánsz alkotásaiban” – ahogy Mádl Ferenc volt köztársasági elnökünk jellemezte a kiállító opusait – csaknem az összes művészeti ág egyesül, a festészet, a szobrászat, a zene, az irodalom és a színházművészet – idézte Udvarhelyi Erzsébet, a kiállításrendező Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója.

A reneszánsz ember a kezek és tekintetek szuggesztív erejével, a művész hit- és élményvilágából úgy lép elénk, hogy érezzük, benne jelen van harmonikus egységben az ember és az Ég, a szakrális és világi értékek egysége, a bibliai és az antik, a történeti, az európai és a nemzeti létérdekek üzenete.

Márfi Gyula érsek köszöntőjében emlékeztetett a szobrászat fejlődésére a kezdeti időktől napjainkig. Így arra is, hogy egykor a szobrászok még holttesteket boncoltak, anatómiai ismereteik bővítése, s a hitelesebb emberábrázolás érdekében. Michelangelo volt az első, aki már a lélek benső rezdüléseit is érzékeltetni tudta, s Madarassy István alkotásairól is ez sugárzik elő, mondta.

A művész nemrég hatvan rézlemezen örökítette meg Dante Isteni színjátékából a Pokol és a Purgatórium eseményeit, hangzott el. E sorozat jelenleg is látható a Budapesti Olasz Kultúrintézetben, melynek igazgatója Gina Giannotti asszony – aki a művész nagy tisztelője –, barátságuk jegyében elkísérte az alkotót Veszprémbe, nagy szeretettel köszöntötte őt a tárlat-megnyitón.

Méltatásában Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Homérosz Iliászából idézett: „Lángra vetette a nempuhuló rezet is, meg az ónt is és a nagyértékű aranyat s az ezüstöt; majd nekilátott a kovácsmunkának …” E „veretes” szavakkal írta le egykor az ókori szerző az Akhilleusz pajzsát készítő Héphaisztosz munkálkodását. Az ókorból szólnak e szavak hozzánk, emelte ki a perjel, de fel kell tennünk a kérdést a mának is: Jó „kovács”-e Madarassy István? Olyan kovács-e, aki képes megjeleníteni a világot? És válaszolhatunk is rá: Igen. Mert ha kell, „ráremekeli” a fémre az eget, a földet, a csillagokat is.

Alkotói munkásságában, művészi lelkületében jelen van a Szentírás, jelen van a magyar történelem, az európaiság, a magyarság és a kereszténység. Műalkotásainak megszólító ereje van, jeleket továbbít, s azokkal ráébreszti a szemlélőt a szobor háttérjelentéseire is. Példaként említette a perjel a II. Szilveszter pápáról készült portrét (amely egyszerre utal a koronát küldő egyházfőre, de népünk Nyugathoz való csatlakozására is, s benne van Gizella királyné személye is, aki „bajorságában” is a magyar szent család összetartója volt, mint édesanya). A Noé üzenetét hordozó kompozíciót is említette, amely hirdeti: nem leszünk örökké a bárkába bezárva, és sikerülni fog „átvinni a szerelmet a túlsó partra”.

Ezeken az alkotásokon ötvöződik európaiság, kereszténység és magyarság – küzdelem, fájdalom és az élet lehetősége is.
Zárszóként a művész osztotta meg örömét, háláját a kiállítás lehetőségéért, a meghívásért. Elmondta, hogy ajándékképpen ez alkalomra készítette el Boldog Gizella királyné koronázási palástot tartó szoborportréját, amelyet ezennel a Veszprémi Főegyházmegyének és a Boldog Gizella Főegyházmegye Gyűjtemények ajánl fel. Ez munkásságában a második Gizella-szobor, fűzte hozzá. Korábban is készített az első magyar királyi párról egy portrét, melyet Mádl Ferenc köztársasági elnök úr egy hivatalos látogatáson II. János Pál pápának ajándékozott a magyarok nevében.

A kiállítást Nagy Károly rendezte. A tárlat-megnyitón közreműködött Nagy Csaba lantművész és Suda Magdolna énekművész reneszánsz dallamokkal. A kiállítást a látogatók szeptember 27-ig tekinthetik meg.

Toldi Éva