„Lehet-e úgy szeretni, hogy a másik belefogy, hogy viszket tőle a bőre, szúr a gyomra, hogy nem kap levegőt? Ki lehet-e szeretni a szuszt egy emberből?” (Üvegfal)
 

„Az igazi szeretet is függés. A függésnek van szép értelme is. De a szeretetteli függésben egymás szükségleteinek a betöltése a hangsúlyos, nem az, hogy egyik ember a másikat a saját részeként határozza meg, vagy önmagát a másik halmazaként.” (A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról)
 

Az irodalmi-pszichológiai esten Dobray Sarolta író, az Üvegfal című regény, és Bánki György pszichiáter, az A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője beszélgetnek a manapság olyan gyakran emlegetett „bántalmazó kapcsolatokról”. A bántalmazás az egyik legmegfoghatatlanabb kapcsolati ártalom, már csak azért is, mert gyakran mindenféle fizikai erőszak nélkül képes lassan, szinte észrevétlenül megmérgezni az életünket. Ha körbe – vagy épp magunkba - nézünk, észrevesszük, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, így vagy úgy szinte mindenki érintett. Már ha észrevesszük… A bántalmazás mintázata ugyanis felismerhetetlen az avatatlan szemnek. A gyanútlan ember számára átláthatatlan, mi is történik vele valójában, miért fogy körülötte a levegő, mi az, ami fokozatosan elszívja az életerejét, ami elbizonytalanítja, sokszor egészen addig a pontig, amíg szinte alig ismer önmagára.
 

Milyen is ez a bonyolult dinamika? Hogyan épül föl? Hova vezet? Mennyire veszélyes? Van-e belőle kiút? Egy párkapcsolatban – akár egy kívülről tökéletesnek tűnő házasságban – miért ébred az egyik fél folyton növekvő légszomjjal, és miért érzi, hogy lassan kicsúszik alóla a valóság talaja?

Miért csinálja az egyik? Miért hagyja a másik? Mi ez a gyakran eszméletvesztésig pörgő tánc? Szeretet, szerelem hajtja? Vagy ezeknek épp valamiféle ellenkezője…?

Miért választjuk azt, akit választunk, sokszor látszólag teljesen vakon? És hogy jön ide a nárcizmus?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ, egy ponton a közönség részvételével is.

 

A beszélgetés végén a két könyv kedvezményesen megvásárolható, amiket a szerzők örömmel dedikálnak